fbpx

ROSENSTEIN TIBOR ÉS RÓBERT: “Minden kóser, ami jó” – Bóta Café | 2020.07.21.

Louis C.K.: ”Rosenstein úr, azt kívánom magamnak, hogy az életbe ne felejtsem el milyen jó volt itt magánál.” – interjú Rosenstein Tiborral és Rosenstein Róberttel.

A Bóta Café legújabb adásának vendégei, az étteremtulajdonos Rosenstein Tibor és fia Rosenstein Róbert voltak. Ők ketten közösen viszik a Rosenstein Vendéglőt, ahova külföldi és magyar hírességek is előszeretettel látogatnak el. Mindkettőjüknek kiskoruktól fogva a főzés az életük, Róbertet eleinte megpróbálta apja más útra terelni, hiszen ez a szakma sok lemondással jár, viszont a fiú makacs volt és szerette volna tovább vinni, amit apja elkezdett.

Rosenstein Tibor munkájában nagyon következetes és szigorú, ezt a hozzáállást a fia is átvette, és most már inkább rá jellemző, mint apjára. Sokszor előfordult, hogy Tibor egy rosszul megtálalt étel látványakor, akár a tányért is földhöz vágta, ugyanis a konyhában ilyenre nincs bocsánat, nem mehet ki rossz étel a vendég elé, ezért is van ott mindig a családból valaki az étteremben.

A Bóta Café-ban meséltek arról, hogy mi is az a Rosenstein ízvilág, illetve, hogy mik az étterem specialitásai. Elsősorban a sóletet emelték ki, amely nem egy szokványos, egyszerű sólet, hiszen kerül bele füstölt marhaszegy, libamell vagy libacomb, füstölt marhanyelv és mindenféle olyan íz, amely füstösséget tartalmaz és kihozza a sólet ízét. Ezt a fogást péntekenként és szombati napokon lehet ott fogyasztani náluk. Róbert szerint az ő konyhájuk kétpólusú, ami azt jelenti, hogy van a tradíciókra alapozott konyha, olyan ételek tartoznak ide, mint például a tárkonyos őzragu, vagy a vörösboros vaddisznóragu, amely Tibor specialitása már negyven éve. Emellett pedig van egy modernebb konyha, amelyre inkább a kreativitás jellemző. Szóval a Rosenstein ízvilág lényege, hogy összehasonlíthatatlan bármely más étterem ízeivel, náluk az édes és a savanyú ízek találkozása a jellemző. Illetve a folyamatosság, hiszen az ízek mindig ugyanolyanok, ezért is páratlan ez az étterem. Emellett azért, hogy még jobban a vendégek kedvére tegyenek, a hagyományos egyszerűbb ételek mellett megtalálhatók kicsit egzotikusabb, különlegesebb fogások is az étlapon.

Rosenstein Tibor elmesélte, hogy saját étterme megnyitása előtt hol dolgozott. Vidéken kezdte, dolgozott Nagykörösön, Cegléden, Monoron és Érden is. Elmesélt egy rövid történetet, amely Nagykörösön történt vele. Ugyanis egyszer megállította őt a kereskedelmi osztály vezetője, aki elkezdte dicsérni az éttermet, ahol akkoriban dolgozott Tibor, viszont megemlítette, hogy a pacalpörkölt, ami ott készül finoman szólva is nem éppen jó. Ezért Tibor elment egy másik étterembe, hogy megtanulja, hogyan kell elkészíteni a jó pacalt, onnantól kezdve már úgy készítették, sőt már a saját éttermükben is megtalálható a pacalpörkölt az étlapon.

Tibor elmondta, hogy szegény körülmények között éltek gyerekkorában, szüleit a háborúban elvesztette és csak a nagymamái maradtak neki, ők nevelték fel. A két nagymama egymással szemközti házban laktak és az egyikük a kóser konyhát preferálta, a másikuk pedig a világi konyhát, és így Tibor mindkettőbe belekóstolhatott gyerekkorában. Tibor mesélt a Kispipa étteremről, ami az első saját étterme volt, és ahol rengeteg friss nyersanyaggal dolgoztak. Ez mind Tibor régi kapcsolatainak, ismerősi körének volt köszönhető. Tehát akkoriban, olyan különleges alapanyagokkal dolgoztak, mint például a békacomb, a csiga, a kínai színes ponty, már abban az időben is bőséges volt a kínálat. A mai napig is, ami az étlapon rajta van étel, azt mindig fel tudják szolgálni, tehát nincs olyan, hogy valamelyik fogás, ami az étlapon szerepel, azt esetleg nem tudják kivinni a vendégnek. Meséltek arról is, hogy bizonyos állatokat csak nekik tenyésztenek. Tehát bértartásban nevelik az állatokat, ami azt jelenti, hogy van egy farm, ahol valaki gondozza őket, és amikor szólnak, hogy kell valami alapanyag, ott levágják nekik frissen. Ezen a helyen például a baromfikból is csak a törzsállomány található meg, tehát nincsenek túltenyésztve.

Róbert elmesélt egy történetet, pont ezzel kapcsolatban. Volt egy fiatal szórakozóhelytulajdonos vendégük, aki tanyasi csirkét kért, és nem ízlett neki, hiszen túl csirke ízű volt, és eddig csak a nagymamájánál evett ilyet, még gyerekkorában. A Rosenstein vendéglőben, már régen is rengeteg híresember megfordult és Róbert is a kezdetektől fogva ott dolgozik. Először a konyhán kezdte kisegítőként, majd aztán felszolgáló lett, tehát mindenféle munkakörbe belekóstolt.

A járvány alatt sem zártak be, sőt az alkalmazottjaikat is fizették, ugyanis beindult a kiszállítás. Kicsit át kellett szervezni az étterem logisztikáját, de sikerült mindenkinek találni munkát az éttermen belül. Náluk mindig a vendég az első, és amit kérnek, azt megpróbálják teljesíteni. Róbert azt vallja, hogy kicsit be kell vonni a sajtót az étterem életébe, kell egy keveset a reklámozással foglalkozni, mert nincs sok ilyen típusú, családi vendéglő. Ők tudatosan figyelnek arra, hogy ne csak külföldiek legyenek az étteremben. Ugyanakkor mostanában a járvány miatt kevesebben járnak a vendéglőbe, ezért is esett vissza a forgalom.

Rengeteg külföldi híresség is megfordult az étteremben. Steven Spielberg is folyamatosan a Rosenstein-ben étkezett, amikor Budapesten tartózkodott, és mindig ugyanazt az ételt kérte, báránysültet evett. Forgatás után fél évvel, megjelent egy idős úr, aki Spielberg édesapja volt, és fia tanácsára látogatott el az étterembe.  Helen Mirren is evett náluk, ő bement segíteni lecsót főzni a konyhára. Rengeteg őszinte, pozitív visszajelzést kaptak a híres amerikai sztároktól is, az egyik legnagyobb ilyen elismerést Louis C.K.-től kapták, aki azt mondta:

”Rosenstein úr, azt kívánom magamnak, hogy az életbe ne felejtsem el milyen jó volt itt magánál.”

Reklám